Útban önmagunk felé
Ma van az első fagyos reggel.
A kinti mínuszok visszavonhatatlanul lezárnak valamit az idei évből. A fák elengedik maradék leveleiket, az őszi virágok nem virítanak tovább. Minden lágyszárú növény megadta magát a fagy eddigi növekedést felejtető hatalmának. Zúzmara lepte ma reggel a bokrokat, a csipkebogyót. Közben pedig szépségesen süt a nap, ami mégis reményt ad. Arra gondoltam, hogy milyen jó is itt állni a kertben és nézni a hulló faleveleket, hallani a hangjukat, ahogy puhán esnek a földre a napsütésben.
A gyors, pörgő dolgos napok után lassulás és csendesség költözik ide és ez a rend. Helyet és teret hagyva nekünk a befelé figyelésre. A belső rendrakásra, rendszerezésre. Önmagunk felfedezésére.
Tegnap egy barátnőmmel arról beszéltünk, mennyire fontos felismerni, mit akarunk, merre szeretnénk tartani a saját életünkben. Közben pedig nem áldozatnak érezni magunkat, hanem tudni, hogy minden ami eddig történt velünk, családban, iskolában, munkahelyen, szerelemben, mind csak azért volt, abban segít minket, hogy könnyebben felfedezzük, mit akarunk. Merre akarunk haladni az életünkben?
Ez a nap is ilyen. Lehetőség a visszatekintésre, családra, élő és már nem velünk teremtő rokonokra. És még arra, hogy előre nézve tudatosítsuk magunkban, hogy mi is az, amit megismerni, létrehozni, teremteni szeretnénk.
Teremtő erőnket mozgósítani, az energiák és szellemi teremtés szintjén kell elkezdeni. Azután a fizikaiban, a látható világban tett cselekedeteinkkel tudjuk megvalósítani őket. Mindegyik nagyon fontos. E világi lépéseink nem visznek bennünket oda, ahova vágyunk, ha nem teremtünk előbb a láthatatlan világunkban, gondolatban.
Ebben a befelé figyelésben és belső teremtő erőnk felfedezésében segít, a belül, néha mélyen elrejtett királynői minőségünket kiszabadítani a Minden nő királynő című online tanfolyam. Ide kattints!