Az ünnep margójára
Szándékosan nem akartam bejegyzést írni és mindenkit köszönteni már az ünnep előestéjén. Akkor még annyira nagy volt a zaj. Mindenki kötelességének érezte, hogy minden családtagját, rokonát, barátját, ismerősét tudassa arról, hogy karácsony van. Így aztán legszebb gondolataink is belevesztek a nagy olvasztótégelybe és elporladtak legtöbbször a mennyiség tüzében.
Aztán, arra gondoltam, hol van a csendesség! Hol az kellemes, finom lelassult pillanat, ami annyira jellemzi a karácsonyt.Amit sokan úgy élünk meg, mint a gyerekkor varázslatát. Amit mára elveszni érzünk. Olyasminek, amit már nem tudunk megtalálni többé. Mert elveszi tőlünk az elme valósága. Hogy csak az számít, ami kívül van. Csak az a valóság. Pedig fordítva van. A belül hordozott fényünk az igazi valóság és a külvilág sokszor nem igazi.
Szóval, csak vártam rá, vártam a csendet. Talán, ma reggelre már megérkezett egy kicsit. Segített benne a reggeli fagy, a deres fűszálak fehérje és a csodásan ragyogó napsütés, ami úgy csillogott az olvadó fűszálakon, olyan színben, mint szentjánosbogarak páncélja. Ma reggel nem voltak még siető autók, mindenki tovább lazított az ágyban, végre megjelenhetett a csend.
Az ünnepi pillanatok sokszor a csendből születnek meg. Lehet, hogy ez csak egy pillanatnyi csend, ami megelőzi a nagy kirobbanó örömet. De mindig ott van.
Karácsonykor jó, ha megtaláljuk magunkban ezt a belső teret. Ahol teljesen önmagunk vagyunk. Hiszen ilyenkor a fény születését ünnepeljük. A külvilágban megjelenő fényét, az ezután már napról napra hosszabbodó nappalokkal és a belső fényt, amit persze a nap fénye is táplál. Amikor ezt a belül meglévő fényt keressük és erősítjük magunkban, akkor feljöhetnek azok a talán régen eltemetett, elásott vágyak, gondolatok, tervek, amik a boldogság érzését jelentik. Mert a boldogság együtt születik velünk. Azt nem kívül kell keresni! Ezt a keleti emberek tudják. Ezért is van az arcukon állandó mosoly.
Boldogok lehetünk attól, hogy belső fényünket tápláljuk azzal, hogy engedjük megélni magunknak ezeket az apró pillanatokat. A finom kávé illatát, a vajas kuglóf ízét, azt, hogy ma azt tehetjük amihez kedvünk van. Nem baj, ha nem történik minden időben és úgy ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Mosolyogva, lágyan elmerülhetünk ebben az ünnepi pillanatban és kisugározhatjuk fényünket másokra. Egy mosolyban.
Élvezd a pillanatot!
Boldog karácsonyt kívánok neked!