Hogyan lehetek boldogabb?
„…-ha van szemed, akkor látni fogod, hogy az egész természet örvendezik. Az egész mindenség egyszerűen boldog. A fák minden ok nélkül boldogok- anélkül boldogok, hogy elnökök, vagy miniszterek lennének, anélkül boldogok, hogy millióik lennének a bankban. Nézd meg a virágokat…. szinte hihetetlen, hogy milyen boldogok a virágok!… Az egész természet alapanyaga az öröm.”
(Osho:Az élet misztériumai 174.o.)
Sokakat érdekel a meditáció. Sokan foglalkoznak vele, rengeteg módszer van, amit tanítanak. Nehéz megtalálni a legteljesebbet, a legjobb utat.
Az elme működése az, amikor gondolkodunk. Amikor a hétköznapi életben próbálunk elboldogulni. Az elme dolga az, hogy az eddig átélt tapasztalatokat megőrizze és a kellő pillanatban előhozza. Elraktározza, rendszerezi, megőrzi, új és új helyzetekre futtatja, kipróbálja. Arra való, hogy segítséget adjon a legjobb, legoptimálisabb megoldást megadni. Persze az elme sem mindent tudó!
Az intelligenciára mondjuk azt, hogy az nem tanulható, az valami olyan, ami velünk születik, tudjuk működtetni, vagy pedig nem tudjuk. Az intelligencia egy fajta képesség, hogy rá tudjunk kapcsolódni egy nagyobb tudástárra, ami segít nekünk abban, hogy olyan dolgokat is tudjunk, amikkel még nem találkoztunk. Pusztán elmével nem tudnánk megoldani. Az elme eszköz, hogy a külvilággal kapcsolatban tudjunk lenni. De nem ő a főnök. Az éltünkben a bajok abból adódnak, ha hagyjuk, hogy az elme fölénk nőjön. Az, hogy mégis sokan egész életükben elfogadják főnöküknek, abból adódik, hogy az elme állandóan működik. Folyamatosan gondolkodik, információkat közöl, elméleteket gyárt, soha nincsen szabadnapja. Elkezdi általában 4 éves korunkban, majd egyre gyorsabban pörögve dolgozik életünk végéig. Mindig hangos. Akkor is ha egyedül vagyunk. Ezért tűnik úgy, hogy ő a főnök. Ezért tűnik sokaknak úgy, hogy mi az elme vagyunk.
Amikor a meditációt gyakoroljuk, akkor hosszabb, rövidebb időre, de megtapasztaljuk azt, hogy az elme lassul, majd eleinte pillanatokra, de megszűnik működni. A lassulás is nagyon jó már. Ilyenkor pihen az elme is és új energiákhoz jut. Fejlődik általa a kreativitásunk.
A meditációnak a célja az elme lecsendesítése. Nem az hogy megszüntessük!
Meditációval megtapasztaljuk az élet lényegét. Az örömteli, szeretettel teli életet. Megtapasztaljuk a körülöttünk lévő világ valódi értelmét. A természet, a fák, virágok, állatok valóságát. Azt a mérhetetlen örömöt, amit ők sugároznak és ami az élet igazi valósága. Mert ez a valóság, nem a gondolatok cikázása, az állandó problémamegoldás.
Így viszont értelmét veszti az is, ha a legtökéletesebb módszert keressük a meditációra. Mert nem kell dogmák szerint gondolni rá. Ez a módszer azért jobb mert, az meg azért nem olyan jó típusú gondolatokra nincs szükség. Jó úton járunk, ha örömöt, boldogságot, felszabadultságot érzünk a meditáció közben, bármilyen testhelyzetben vagy módszerrel érjük is el. Hiszen ha közel jutunk a szeretet érzéséhez, ha növekszik bennünk a jó, az együttérzés, akkor növekszik bennünk a boldogság és az öröm. Kis gyakorlással elérjük ezt. Ahogy pedig haladunk, egyre több minden nyílik ki az életünkben. Mi magunk is változni kezdünk, általa pedig minden változni kezd körülöttünk is.
Biztatlak hát a meditáció gyakorlására. Én is megmutatok neked egy módszert.
Az öröm megéléséhez a szív megnyitásával közelebb kerülünk. Erről szól a rózsa meditáció. Kattints ide!