Örömmel ÉLED az életed?
Belátom, a kérdés kicsit provokatív. De egyáltalán nem rugaszkodik el a mai valóságtól.
Robotizált, automatizmusokat tanító világban élünk, ahol lassan elfeledkezünk arról, hogy élünk. Az élet már nem öröm és teremtés sokak számára, hanem kötelezettségek sora, ahol az ember vágyai, álmai, örömei csak valahol a sor végén, talán csak álomországban léteznek.
Ha az elmúlt közel egy hónapban figyelted a facebook posztokat, akkor láthattad, hogy főként mások írásait osztottam meg. Elsősorban egy téma körül forogtak ezek a bejegyzések, mégpedig arról szóltak, hogy milyen módon tudod a világot másként figyelni, másként értelmezni.
Talán az az első lépés, ha amit eddig észrevettél a körülötted változó világból és azt úgy láttad ahogy mások mondták neked, akkor fel merted vállalni azt, hogy magad értelmezd a világot.
„A gondolkodás a legnehezebb munka, azért csinálják olyan kevesen.”- mondta Henry Ford. Nem tévedett. Rászoktatni magunkat az önáló gondolkodásra, következtetések levonására, észre venni a világban lévő szépségeket akkor is amikor arról beszélnek mások, hogy nincs benne semmi szép, azután bátran magunkba nézni és kívülállóként rátekinteni az életünkre, az útra amin éppen haladunk, észre venni hogy arra tartunk-e amiről beszélünk másoknak, na ez már komoly munka. Jó indulási pozíció.
Sokan. sokféle módon fogalmazták meg ezt, mindenki kicsit máshova tette a hangsúlyt, de a lényeg mindig ugyan az: A saját életedet kell boldogan élni! Sok ember nem is tudja, hogy ez mit jelent. De nem baj. Először csak érezd jól magad, légy felszabadult, nevess, örülj! A többi megy magától. Ne legyen benned megfelelés semmilyen külső elvárásnak. Se a munkádnak, se a családodnak, párodnak, szüleidnek! Senkinek se. Arra figyelj csak, hogy örömmel tölt-e el amit csinálsz. Örömmel tölt.e el ahogy csinálod? Mert ott van a középpontod. Ott vagy te önmagad.