„A meditációs szoba benned van, Zabagép!”
Ez a mondat az ízek, imák, szerelmek című filmben hangzik el Richard texasból szájából. És teljesen igaza van!
Amikor meditálunk, elkezdünk befele haladni. Figyelmünk eközben még egy ideig folyamatosan tekintget kifelé, hirtelen feljönnek a nap eseményei, eszünkbe jut, hogy kihúztuk-e a vasalót mielőtt elindultunk, milyen hangulata lesz a párunknak mikor hazaér és folytathatnám tovább, mindenki ismeri ezeket. Ahogy egyre többet gyakorolunk, egyre több időt töltünk ebben a befelé figyelő állapotban, és észre vesszük, hogy lerövidül az az idő, amiben a figyelmünk még kifelé akar kandikálni. Az is gyakran előfordul velünk, hogy az ellazult testi-lelki állapot hirtelen minden átmenet nélkül alvásba csúszik át. Ettől sem kell megijednünk, mert eleinte még nehéz lehet ebben az éber és ellazult állapot közötti térben tartani magunkat. Majd egyre gyorsabban érjük el és tartjuk meg ezt a teret, az ellazult állapotot, amikor elkezdünk lelassulni.
Ez nagyon fontos szint. Mert itt kezdünk hozzájutni azokhoz a gyógyító, építő energiákhoz, amiket a rohanó életünk miatt automatikusan kizárunk. Így meditáció közben újra feltöltődni kezdünk. Amikor megszoktuk, megtanultuk már felismerni ezt az ellazult, majd lecsendesedett állapotot, akkor azután már könnyedén elő tudjuk hívni magunkból, bárhol, bármikor. Akár pár mély lélegzet elég hozzá, hogy ebbe a bizonyos meditációs szobába eljussunk, amit Richard, nem is olyan kedvesen hozott szóba az Ízek, imák, szerelmekben.
Természetesen jó, ha külön tudunk vonulni, eleinte le tudunk feküdni, egy kellemes zenét tudunk hallgatni közben. De később már ez sem lesz annyira fontos.
Azért, hogy megkönnyítsem az elméd lecsendesítését, készítettem egy meditációt, amiben a levendula energiáit használjuk fel ahhoz, hogy ebbe a belső meditációs szobába megérkezz.
Nagy örömmel megajándékozlak egy meditációval! Kattints ide!